Bata István (1927-2017)

Készült: 2025.03.31 15:30

Villamosmérnöki diplomát szerzett. A Kohó és Gépipari Minisztérium kiemelt létesítményekért felelős osztályán dolgozott, és itt találkozott az ugyancsak kiemelten kezelt metróval. Különösen nagy élményeként említette később, amikor az épülő Deák téri állomást még csak szerkezetkész állapotában láthatta. Úgy érezte, inspirálja a miliő, a feladat érdekessége és egyedisége. Így 1964 márciusában a metróépítés újra megindulásakor lett a Földalatti Vasút Vállalat munkatársa.  Például a Blaha Lujza téri állomás és az Astoria aluljáró építését a metró hőskoraként élte meg, így is emlékezett meg az ott szerzett élményeiről. Az ő pályáját is meghatározta, hogy a vállalat feladata volt a kelet-nyugati metróvonal üzembe helyezésével kapcsolatos feladatok ellátása, hiszen hasonló tapasztalatra lényegében nem lehetett támaszkodni. átlátta az egész folyamatot, hiszen részt vett a metróvonalak létesítésben, az üzemszervezésben, az üzembe helyezésekben és az üzemeltetésben egyaránt.  Amikor a Földalatti Vasút Vállalat kettévált, külön a beruházók és az üzemeltetők, létrehozták a BKV metró üzemigazgatóságát.

1973-1985 között tagja volt a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetői állományának. Végig járta a beosztási lépcsőfokokat az előadótól az üzemigazgató beosztásig. Már az építés idején rendszeresen járt az alagútban, és keményen képviselte a majdani üzemeltetés szempontjait, ha szükségét látta, veszekedett beruházóval, tervezővel, kivitelezőkkel.

1985 végén vonult nyugdíjba, de a kedvelt metrójától nem szakadt el. Tanácsadóként dolgozott tovább. A nagy figyelmet igénylő üzemeltetésben szerzett tapasztalatait az újabb vonalszakaszok tervezésében résztvevő szakmai tanácsadóként adta tovább. Szívesen tartott előadásokat, írt cikkeket. A Közlekedéstudományi Egyesületben szeniorként különböző rendezvények szervezésében és lebonyolításában vett részt. A Mérnöki Kamara örökös tagjaként haláláig aktív műszaki maradt. 2000 januárjában megjelent „A budapesti metróközlekedés három évtizede” című könyve, melyben vállalta mély érzelmi kötődését, sosem bírt külső szemlélő maradni.  A vele készült utolsó riportban büszkén vallotta: „Én metrós vagyok”.